Talán 1973-ban vagy 74-ben jártam először Pécs városában. Hosszú szünet után egy napilap által szervezett egynapos látogatás egyik állomása volt a második, csak 1-2 órás látogatás (És pont azt nem mutatták meg, amit ígértek). Most jött el az alkalom, hogy újra felkeressem a várost a magam szervezésében és örömére. Tökéletesen sikerült, remekül éreztem magam, és sokat fotóztam. Nem teszem közzé az összeset, csak egy válogatást.
Pécs, TV-torony
Az a bizonyos első utam egy többnapos osztálykirándulás volt. A szállásunk Szigetváron, a várban volt. Jártunk még Abaligeten, Orfűn és Siklóson is.
A TV-toronyba is felmentünk lifttel. Nem vagyok félős, klausztrofóbiám sincs. De a kedves liftes bácsi „megnyugtató” szavai után már kicsit menekülőre vettem volna a dolgot. Ugyanis azt részletezte, mi történik akkor, ha elromlik a lift.
Vészcsengő, nyitható tető, zuhanás ellen védő szerkezet. Ez még nem lenne izgalmas, de arra is kitért, mi van akkor, ha ezek meghibásodnak.
Elmondása szerint pont annyi ívelt üvegtáblát gyártottak, amennyi ablak van az éttermen. Építés közben több is eltört, amelyeknek pótlása gondot okozott.
Kalandos kirándulás
Az egész azzal kezdődött, hogy már itt Pesten összeütköztünk a villamossal a Mester utcában. Kopik az emlékezetem, nem rémlik, hogy volt-e rendőri intézkedés. A villamosvezető keze sérült meg könnyebben. A nyomdaipari szakszervezet buszával utaztunk. Hogy az ütközéstől volt-e, de a hűtővízzel végig gond volt.
Többször rá kellett tölteni, és az éjszakában valami szerelni való is akadt. Szigetvárat meg elsőre nem sikerült bevenni. A turistaszállásra bejutás is problémás volt. És nem mindenki alvással töltötte az időt. Voltak akik sakkoztak, mások meg…
A székesegyház
Pécsről a legtöbb embernek a tévétorony mellett a székesegyháza jut eszébe, teljesen joggal. Hivatalos elnevezése Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház mellett gyakran emlegetik dóm vagy bazilika néven. Kevésbé gyakori a vártemplom elnevezés.
Több évszázados, egészen a 11. századik visszanyúló múlttal rendelkezik, de már a 4. században is templom állt itt. Mai formáját az 1800-as évek végén nyerte el.
Maga a templom is nagyszerű látványosság azoknak is, akik nem hívők, nem rendelkeznek szakrális ismereteknek, és az egyes szobrok, festmények, ablakok csak esztétikai élményt jelentenek számukra. Magamat is ide sorolom, bár némi elképzelésem van ezekről.
A képen a délkeleti torony látható, mely a Mária, Pál és Ferenc harangokat rejti magában.
Úgy gondolom, hogy sokan nem is gondolnak bele, hogy a katedrális tulajdonképpen az oldalát mutatja a nagyközönségnek, az épület ugyanis kelet-nyugati tájolású, a Dóm térről a déli oldalát lehet látni.
A tájékozatlanságomat mutatja az is, hogy bár húsvétkor jártam ott, az ünnepnek semmi jelét nem láttam egyetlen templomban sem.
A barbakán és környéke
A szálláshelyem a Hotel Barbakán volt, amely az itt is látható kapuerődről kapta a nevét. Pécset, mint sok más várost kőfal vette körül, a fal mellett vizesárok is húzódott. A következő képen az egykori árok felett átívelő csapóhíd látható.
Nem, ez a zöld itt nem víz, hanem szép, friss tavaszi fű. A szerepét vesztett árok ma egy kis parkosított zug a várfal alatt. Kiépített sétaút, néhány pad, és hangulatos fényt adó lámpák sora található benne.
Az egykori árok mai neve Barbakánkert. Bevallom, Ady és Pécs kapcsolatáról semmit sem tudok, és a szobor is meglehetősen szokatlan ábrázolás. Most olvastam el, amikor ezt az oldalt szerkesztettem, hogy a nagybeteg költőt ábrázolja Melocco Miklós, és a költő születésének 100. évfordulójára, 1977-ben került felállításra.
Mielőtt tovább mennénk, időzzünk még el egy kicsit a várfalnál. A dómtól északra eső oldalon, az Aradi vértanúk útja mentén húzódó falon végig lehet sétálni. Innen is készítettem képet a templomról. A fal végében a lépcsőn lejövet találkozhatunk Nagy Lajos király és Vilmos középkori pécsi püspök szoborkompozíciójával, Kotornán Norbert munkája a Székesegyház északi oldala és a Középkori Egyetem közötti sétányon
Széchenyi tér
Ezután már irány a Széchenyi tér. Itt áll Pécs másik ikonikus épülete, a dzsámi. Egyetlen pécsi levelezőlapról, turistacsalogató brosúrából sem maradhat ki a katedrális és a TV-torony mellett. Hivatalos elnevezése Gyertyaszentelő Boldogasszony templom – Gázi Kászim Dzsámi. Íme néhány kép kívülről és belső teréből.
A hírneves Nádor Szálló. Egy újabb emlék abból a régi iskolai kirándulásról. A terv az volt, hogy az éttermében vacsorázunk, de ott lagzi volt akkor, előre nem foglalt az osztályfőnök asztalt nekünk. A pincér mondta, megpróbál valamit tenni. Kisvártatva jött a jó hírrel: Ha jó lesz fent a galérián, csak egyféle ételt rendelünk, csendben leszünk és gyorsan végzünk, akkor az ifjú pár megengedte…
Éltünk is a lehetőséggel.
Gyorsan végeztünk valóban. Nem volt több tíz percnél. Kitaláltuk, hogy inkább a szomszédos cukrászdát vennénk be. Így is történt. Egy velünk utazó kedves szülőnek feltűnt, hogy túl sok kávét fogyaszt egyikünk. No, nem pontosan. Az első egy dupla fekete volt, a második kicsi rummal, a harmadik több rummal, a negyedik kávé nélkül.
Pécs, Zsolnay Kulturális Negyed
Tudtam róla természetesen, de az Építészfórum YouTube csatornáján látott videó keltette fel bennem az érdeklődést.
Jó sokat gyalogoltam odáig a szállodától, meleg is volt nagyon, de megérte. Érdekes hely, körbesétáltam az egészet. A Gyugyi-gyűjtemény megtekintésére külön be is fizettem.
A herkulesfürdői díszkútról több másolat is készült, az egyik pont itt található, én meg szépen lefejeztem (Ennek ellenére megtartom ezt a fotót).
A Gyugyi-gyűjtemény
Amikor leszáll az éj
…és amikről nem készítettem felvételeket
Mint már írtam, a Hotel Barbakánban foglaltam szállást. Nem csak jó helyen van, de az igényeimet is teljes mértékben kielégítette. Büféreggeli kínálata bőséges volt, ha valaki egy hétig itt tartózkodik, sem kellene kétszer ugyanazt választania. Bár csak két emeletes, mégis lift működik benne.
Vacsorázni a szálló társhotelének (Hotel Szinbád) éttermébe jártam, ahol az ételekhez profi kiszolgálást is kaptam. Figyelnek a vendégre, kedves, csendes szóval szolgálnak ki. Nem tolakodóan, mint ahogyan néhány helyen tapasztalni, és nem is öltötték magukra az „Ez a büdös paraszt miért nem zabál otthon” arckifejezést.
Nemrégiben nyílt újra a Rózsakert. Húsvét alkalmából itt egy játékkal kedveskedtek a gyerekeknek. A parkban elrejtett tojásokat kellett megkeresni, összegyűjteni, apró ajándékok fejében.
Pestiként érdekes tapasztalás volt a közlekedés. Mintha egy másik országban jártam volna. Itt, ha zebra közelében jársz, megállnak az autók, de még a villamos is. Csak akkor indulnak tovább, ha megbizonyosodtak róla, hogy nem akarsz átmenni. De ha mégis, akkor sem tapossák le a sarkad. A négy nap alatt egyetlen egyszer hallottam dudálást.
Összefoglalva az itt eltöltött négy napomat: Pécs városa igazi gyöngyszeme Baranyának, de egész hazánknak is. A történelmi városrész műemlékegyüttesei szemet gyönyörködtetők.
Kedves olvasó! Ha még nem jártál itt, látogass el ide, mert újra és újra érdemes rácsodálkozni!