Hódmezővásárhely azon kevés nagyobb városok közé tartozik, ahol korábban soha nem jártam. Május elejére szegedi szálláshelyre terveztem utazást, benne a város felkeresését is. Kellemes nyárias időjárás volt tavaszi időszak ellenére.
A bőséges reggeli utána a 3F villamossal Anna-kút megállóig utaztam, itt szálltam át a vasútvillamosra. Külsőre egészen olyan, mint egy „igazi”, de rendelkezik dízelmotorral is, útja nagy részén az szolgáltatja a vonóerőt.
Kossuth tér

Virág ornamentika a Dr. Rapcsák András és Andrássy út sarkon
Alkotója Tuza László keramikus, aki az Alföldi Porcelángyár keramikus művésze volt. Ez a műve 2012-ben készült
Az utca nevét az egykori polgármesterről, országgyűlési képviselőről kapta. Szobrát 2008. július 14-én avatták fel., Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész alkotása.
A következő képen a Hódmezővásárhelyi Első Takarékpénztár épülete látszik, jelenleg az ABN AMRO bank helyi fiókjának ad helyet

A téren található Hódmezővásárhely egyik ikonikus épülete, a Fekete Sas Rendezvényház, egykori szálló. Az épület helyén már a 1800-as években is vendégfogadó állt. Az egyre nagyobb áthaladó forgalom miatt szükség lett egy nagyobb, korszerűbb szállodára. A város 1893-ban hozott határozatot, a pályázatot Pártos Gyula nyerte, Kruzslicz Péter kivitelezésében, 1905 végére készült.


Szintén a Kossuth téren található az 1938-ban felállított első világháborús emlékmű, a szobor Pásztor János műve. Talapzata mészkő. Felirat: „Azoknak, akik mindent áldoztak 1914-1918.” Az évtizedek alatt korrodálódott bronz szobrot a város 2000-ben felújíttatta, melyet Návay Sándor szobrászművész végzett el.

A városháza harangja napjainkban egy tartóra helyezve pihen. 1893-ban öntötték, alsó átmérője 120 centiméter, tömege 1050 kg. 1970. szeptember 4-én városháza toronysisakja leégett, a harang használhatatlan lett.

A tértől északra


Lucien Hervé (1910-2007) Elkán László néven született 1910-ben, világhírű fotóművész. Emléktáblája a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ Emléktábla falán van elhelyezve.


Nem készítettem képeket a Tornyai János múzeumról. Volt rá egy kedvezményes kuponom, de „nagy bánatomra” nem tudtam felhasználni, mert ottjártamkor ingyenes volt a látogatása. A program vége felé közeledve, még beiktattam egy kis fagyizást, picit távolabbra sétálva a már mutatott központibb helyektől. A Szegedre történő visszautazás előtt még megcsodáltam a belvárosi templomot
