Már megint Szeged?

Miért ne? Igaz, 2024-ben is eltöltöttem itt négy napot húsvétkor, és Szintén a Safari Hotelben szálltam meg. Már akkor elhatároztam, hogy ha tehetem, újra eljövök ebbe a városba. Hogy ilyen rövid idővel utána, az nem volt elhatározás.

Pécsről már írtam itt. Amikor annak a foglalását intéztem, és tervezgettem a programot, ötlött fel, hogy milyen jó volt az előző évben a Tisza partján. Így kezdődött ez a kaland.

Foglalás ugyanoda, utazás ugyanúgy, azaz Prémium+ kategórián vonatozom. Most már írhatom múlt időben, hiszen amikor ezeket a sorokat írom, már múltidő ez az utazás.

Egy kis vonatozás

A Mecsek IC a Keleti pályaudvarról indult, amit könnyebben elérek otthonról, a Napfény IC-hez a Nyugatiba kellett zarándokolnom. Utazhatnék ingyen is, de irányonként 2990 Ft nem egy olyan kiadás, ami földhöz verne, viszont nem csak a helyem biztos, de a kényelmem is.

Most már rutinosabban mozogtam a városban. Előzőleg gyalog mentek ki a szállodáig, ami kb. 2,5 km., és csomagokkal. Meleg is volt, és nem voltam azért teljesen biztos, hogy a helyes irányba haladok.

Idén már kényelmesebbre vettem a dolgot, és a Tram-train és a 3F villamos igénybevételével közelítettem meg, és így csak olyan száz méter hotel. Ugyanazt a szobát kaptam meg, és megint nagyon ügyes voltam, mint előzőleg. Akkor csak a zuhanykabin ajtajával égettem magam, mert nem tudtam csak befele nyitni, na de hát úgy meg nem tudom becsukni, ha bent vagyok.

Szégyenszemre a gondnok segítségét kellett igénybe venni. Annyi volt csak, hogy a mágneszár kicsit erősebben fog. Most meg a kulcskártya tréfált meg. Az ajtó mellett van egy szerkezet, amihez érinteni kell, vagy beírni a kódot. Ez így korábban működött is, most Szezám csak nem akar kinyílni. Megint ki kell segíteni. Azt mondja a recepciós, hogy kétféle kártya van, amit kaptam, azt a kilincshez érintsem. És tádám…!

Zuhanyzás, pihenő után irány a belváros. Bár a villamos nem jár olyan sűrűn, mint a pestiek, de kibírható, és néhány perc csak a Dugonics tér, ami célszerű leszállóhely. nem volt határozott terve, merre bóklászom, ment amerre láttam.

Belvárosi séta

A dóm persze semmiképpen nem maradhatott, ki ott többször is jártam. A téren körbefutó árkádsor alatt neves emberek mellszobrai, emléktáblák sorakoznak. Komótosan végig követtem mindet, nem volt hova sietnem. Azért jöttem, hogy nézelődjek, nem?

Pécsről kicsit terjengősen írtam, jó hosszú lett a blogom róla. Megpróbálom kicsit visszafogni magam. A négy nap történéseit nem jegyzem le részletesen, időrendbe, és alighanem csapongani fogok, aszerint, ahogyan eszembe jutnak a dolgok. Nem vagyok annyira feledékeny, hogy a néhány nappal korábbi dolgokra ne emlékeznék, lusta vagyok rendszerezni, és úgy sorra venni.

Kaptam idén is kedvezménykuponokat, de keveset vettem igénybe. A székesegyház tornyába most sem mentem fel, rengeteg lépcső. A látvány megérni, abban biztos vagy. Nem baj, majd jövőre.

Egy kis sétahajókázás

Hajókázásra viszont elmentem. Kupon nélkül sem megrázó összeg, de így még jobb. Végig videóztam, csak néhány kép született. A tapasztalatlanságom, és hogy nem gondolkodtam, a mozgókép használhatatlan. A hajó erős zaja nem lenne gond, azt úgyis lehúztam volna csak akusztikának, zenét illesztettem volna fölé. Viszont a kép folyamatosan remeg. Nem csak azért mert kézben tartottam, de maga a hajó is reszketett kissé. Megpróbáltam a vágóprogramban kisimítani, de nem lett sokkal jobb.

Nagy sétát tettem a Tisza partján is, és a parkok árnyas fái alatt. A nagy tiszai árvizek emléke több helyen is felbukkan, természetesen a folyóparton is. Életmentő szobra például, Vásárhelyi Pál emlékmű, Tisza Lajos emlékműve. Szobrok, díszkutak színesítik a belvárost. Sok a kellemes sétálásra hívogató park, a kerekezőknek is bőven van biztonságos lehetőség.

Néhány megjegyzés

Nem vagyok a város lakója, néhány órás tapasztalatból botorság lenne messzemenő következtetéseket levonni, és hozzáteszem a modern részeken egyáltalán nem jártam. De ami feltűnt, az a valaminek a hiánya. Hát nem különös?

A dudaszó és fékcsikorgást. A négy nap alatt egyetlen alkalommal fordult elő a közelemben, és az nem türelmetlenségből fakadt, hanem egy autós elnézte a helyzetet, és balesetveszély alakult ki.

A tömegközlekedési járművek sokkal egységesebb képet mutatnak, és tiszták. Az egész város az. Nem ismerem a népesség összetételét, lehet kevesen vannak az olyanok, aki mély szegénységben élnek, lecsúszottak? Koszos-büdös emberrel sem találkoztam.

A borfesztiválról lemaradtam, az húsvétkor volt, mint előző évben is. A bódésor megvolt. Hogy ezek állandóan itt állnak, vagy majd lebontják, nem tudom. 2024-ben a Füvészkertet kerestem fel, most csak a majálison néztem szét az Újszegedi városrészben.

A Móra Ferenc múzeumot ezúttal csak kívülről csodáltam meg. Tudatlanságom lehet az oka, de előző évben csalódás volt. Az épület hatalmas, de csak két kis termet lehetett meglátogatni.

Úton hazafelé

Nagyjából ennyi volt, gyorsan elérkezett a hétfő délután. A vonat indulásánál volt egy kis kavarodás, mert késve érkezett meg Pestről. Annyira, hogy akkor már visszaútban kellett volna lennie. Ezt még nem tartanám szóra érdemesnek, de az ide-oda tolatgatás már bosszantó volt. Információ semmi.

Beállt a vágányra, amire ki volt írja. Többen elkezdtek felkászálódni, majd veszekedni kezdett a szolgálattevő (?), hogy miért szállnak fel, szálljanak le. Aztán előrehúzott vagy ötven métert, majd visszatolat. Nem ragozom tovább, nagy sokára rendeződött a helyzet, és robogtunk Pest felé.