Kihasználtam a május eleji munkanap-áthelyezést, és Pécs után nem sokkal újabb négynapos lazulást engedtem meg magamnak. A tervben Szeged, Hódmezővásárhely és Makó volt. Tavaly pünkösdkor már jártam a városban, és minden tekintetben jól sikerült. A szállodával is meg voltam elégedve, így most is ott vettem ki szobát. Most lazábbra vettem a programot, több lötyögéssel, semmit tevéssel. Szeged belvárosát azét bejártam, és egy sétahajózást is beiktattam a programba. Hódmezővásárhelyre a vonatvillamossal mentem ki, ami gyors és kényelmes. Ott sem csináltam semmi. Csak sétáltam, nézelődtem. Külön bejegyzésben írok majd róla. Itt csak Szegedről írok, és mutatok képeket.
Szeged, székesegyház
Itt most illene bemutatnom a templomot, mint tettem a pécsi posztomban is a képekkel? Nem teszem. Szóval tavaly is, meg régebben is már jártam itt, és mindegyikre szívesen emlékszem, de emlékeimben jószerivel csak a Magyarok Nagyasszonya-székesegyház maradt meg emlékeimben. A múlt évezredből rémlik a Kárász utca neve, meg hogy fagyiztunk is itt, de nagyjából ennyi.
Nagyon hosszú eltelt, mire újra felbukkantam itt. Mégpedig egy spontán szerveződött kerékpáros csapat tagjaként. Idegenvezetőnk egy – a tévében is fel-fel bukkanó – hölgy volt, aki a város szülötte. Mórahalom volt a bázisunk akkor, a fürdő melletti panzió, onnan gurigáztunk be a városba.
Aztán a tavalyi kiruccanásom. Mivel a hotel közvetlenül az állatkertnél van, adódott, hogy ott kezdjem a programom. Borfesztivál volt akkor, így a helyi és helytelen (főleg az utóbbi) itókáknak is adóztam.
Persze, a várost is alaposan bejártam, a fogadalmi templom sem maradt ki. Viszont a toronyba sem akkor, sem most nem másztam fel.
A mostani látogatásom alatt egy esküvő is volt. A meghitt hangulatot bizonyára fokozta a téren folyó valami sportrendezvény, amelynek hangosítása szerintem Makóig elért.
A belső térben is készítettem néhány felvételt. Többek között a Fadrusz-feszületről is. Fadrusz János adományozta a városnak. Ám az elhúzódó templomépítés miatt sokáig a Kultúrpalota lépcsőházában volt, és csak 1958-ban került vissza az egyházhoz, akkor a Dömötör-templomba, és csak 1979-ben került a jelenlegi helyére.
A nemzeti színház
„A Szegedi Nemzeti Színház 1883-ban épült a bécsi Ferdinand Fellner és Hermann Helmer cége által eklektikus, neobarokk stílusban. 1883. október 14-én nyitották meg, 1885-ben leégett, de 1886-ban kisebb változtatásokkal helyreállították. Mai nevébe a Nemzeti jelzőt 1945-ben kapta, Magyarországon harmadikként.” – írja a Wikipédia.
Ideje lenne megnéznem egy előadást is végre, mert eddig csak keringtem körülötte, meg egy remek ebédet költöttem el a közvetlen közelében.
Szobrok
Hunyadiak szobra Szegeden a Tisza partján, a Móra Ferenc Múzeum mögött. A lovon az ifjú Mátyás király megkoronázásakor). Lapis András alkotása
Séta a Tisza partján
