…szóval az úgy volt, hogy a gépvásárlásnál főleg videózásra gondoltam. Még minden nagyon új. Fuji brige gépem hibátlan, videózni is lehet vele, de nem elégített ki teljesen, nem is új technológia. A Sony ZV-E10-ről azt olvastam, hogy tavaly a legjobb vlog kamerának tartotta sok szakmai lap.

Néhány fotómat már láthattad az oldalon, de nem vagyok rutinos a kezelésében, és mintha komponálni is elfelejtettem volna.

Vettem hozzá pár eszközt, többek között egy gimbalt is. Ez egy háromtengelyes stabilizátor. Nem a rázkódás, kézremegés kisimítása a fő erőssége, hanem az hogy megtartja a masinát a kiívánt pozícióban. Kezelése nem ördöngösség, de ki kell ismerni a működését, és azt is, hogy ne legyek öncélú. A kameramozgásokat ne az motiválja, hogy hát ezt is tudja.

Kellemes, napsütéses tavaszon szedtem fel a sátorfámat, és indultam ki a szigetre. Az Árpád hídról leballagtam a Zenélőkútig. Forgok! Ja, csak nem arra mozog a gép, amerre gondoltam, egy gombnyomás után fejre áll és úgy is marad. Nem tudom visszafordítani. Sehogy, pedig van olyan billentyű rajta, ami alapállásba teszi. Marad a ki-/bekapcsolgatás. Na, most jó.

Kimegyek a jobb parthoz, bringásokat felvenni. Busz jön, futó jön, taxi. Na most biciklista. Pici pihenő, visszanézem. Az aprócska monitoron is látom, hogy defókuszált, használhatatlan.

Miután a futókkal kudarcot vallottam, a zenélő kutat céloztam meg. Néhány kép használható, videó szó-szó. A Japánkert az emlékeimben valami csodaként szerepelt, de most valahogy nem fogott meg. A vízesés összement, a tó kicsi, és inkább híg sár, mint kacsaúsztató. Azzal együtt, hogy néhány halacska és néhány vadkacsa elvolt. Jobb életet érdemelnének.

Háromszor is kimentem a szigetre, a felénél mindig elfáradtam. Nagy nehezen eljutottam a Margit hídig, de sem a képekkel, sem a videóval nem vagyok elégedett. Ahhoz képest, hogy két órányit rögzítettem, öt percet tudtam csak összevágni, abban is bakikkal. Az egyik szobornál túl hosszúra hagytam a snittet, ráadásul ismétlődik. A kis japán híd is kétszer szerepel.