Szóval, az úgy volt, hogy Gül Baba sírjához indultam eredetileg, ez tervezett helyszín is, mint ahogyan a nyitó oldalon is olvashattad. Na de akkor hogyan kerültem a várba? A fene se tudja. Lényeg, hogy utazás közben módosítottam. A Moszkva (Jaj, bocsánat, Széll Kálmán) téren kötöttem ki, majd fel a Bécsi kapu térig busszal. Mindig is szerettem az ősi falak között barangolni, a nem annyira régi paloták között épp úgy, mint a több száz éves házak sikátoraiban.
A Palotanegyed talán a legszebb, legelőkelőbb része az egésznek, de gyermekkoromban még sok része romos volt, amit szépen lassan rendbe is hoztak, de most egy ideje megint nagyszabású felújítási munkák folynak. Így ezt a részt szinte teljesen kihagytam.
A levéltár
Hivatalos nevén Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára a Bécsi kapu tér legszebb épülete. Régebben néhány alkalommal jártam benne. Jogelődje több évszázadra nyúlnak vissza. A mostani épület történetében két nevet is találtam. Lehet, én vagyok felületes, és ezért nem értem. Fellner Sándor életrajzában a pénzügyminisztérium egykori tervezőjeként szerepel. Ebben az épületben van most a levéltár. Egy másik helyen Pecz Samu neve szerepel, mint építész. Melyik a valós?
Budavár visszavételének emlékműve
Aki a Bécsi kapu térre érkezik, az egyik jelentős látnivaló ez a szobor. Még egy külföldi vándornak, aki talán semmit nem tud viharos történelmünkről annak is elnyerheti a tetszését, és felkelti az érdeklődését, hova is rohan ez az angyal (ilyent is olvastam róla).
A szobrász Ohmann Béla volt, a toszkán Rafael Vignali öntötte bronzba, építészeti kialakítását Kismarty-Lechner Jenő tervezte.
A levéltár tövében található, a Bécsi kapunál.
Kapisztrán tér
Az egykor itt állt templom története a XIII. századik nyúlik vissza, és az évszázadok során sok megpróbáltatás érte. Napjainkban már csak a tornya látható.
A mai Kapisztrán téren emelkedett egykor a vár egyik legrégebbi temploma. A tatárjárás után várat emeltek, amelynek a maihoz hasonló volt a felosztása már akkor is. A déli rész volt a királyi szálláshely, a Nagyboldogasszony templom németeké volt, a Mária Magdolna pedig a magyaroké.
Kerülöm az oldalamon a politikát de nem lehet szó nélkül hagyni, hogy ez az építészeti örökséget az ostobaság, az „uralkodói” gőg pusztította el. A II. világháborút ugyan megsínylette, de vesztét Rákosi Mátyás okozta, aki lebontatta.
Kapisztrán tér, Kapisztrán, Kapisztrán. Na de ki ő? Mi köze van a térhez, magyarokhoz.
No nem mai gyerek. Giovanni da Capestrano olasz szerzetes, vándorprédikátor volt a XIV–XV. században. Nem vagyok hívő, de nem fér a fejembe, hogy egy inkvizítor, zsidóüldözések megszállott előmozdítója hogyan válhatott szentté? A katolikus és világi történetírás nagyon eltérően vélekedik róla.
A kiegyezést követően a Nádor laktanya épületében működött a honvédelmi minisztérium. Később a Hadtörténeti Múzeumot itt alakították ki, napjainkban pedig részben ismét a minisztérium vette birtokba.
A képen a Kapisztrán tér a Tóth Árpád sétány felől nézve
Bástya sétány
Az idősebbek még emlékezhetnek a Bástyasétány 77 című operettre és annak híres dalára Honthy Hanna előadásában. A sétány most Tóth Árpád nevét viseli, de létezett a 77-es szám. Kellemesen lehet itt sétálni, szép, rendezett fákban, bokrokban virágokban gazdag parkszerű hely, sok paddal, ahol megpihenhet az ember (vagy szerelmet vallhat, ha elég fiatal hozzá a szíve.
Dzsémi olasz étterme
Ha máshonnan nem, a televízióból jó ismerős lehet kicsit pösze, kicsit selypes brit sztárséf Jamie Oliver. Közép-Európában pont itt nyitotta meg az első éttermét. A sorozataiban (több is futott) laza, jópofa fickónak mutatkozott (de nem olyan taszítóan, mint az egyik saját sztárunk, aki egy kicsit [nagyon?] túltolja a lazaságot). Abban biztos vagyok, hogy a profizmust nem lehet megjátszani. Bármit is „kotyvasztott” össze, azt mesterien tette. Nagyon élveztem a műsorait. A nemrégiben tragikus módon elhunyt Anne Burrell is valami hasonló stílust hozott. Imádtam, ahogy becézgette az ételeket.
Szóval a Jamie Oliver’s restaurant in the Buda Castle a lehető legszebb és legjobb helyen van. Pár lépés a Mátyás templom, a Halászbástya, de a Tóth Árpád sétány is. Azt nehezen tudom elképzelni, hogy valaha is itt fogom elkölteni a vacsorámat. Az árak arányosak a hellyel és turisták pénztárcájával.
Szentháromság tér – talán a vár egyik legszebb pontja
Nagyon szeretem az egész várat, de ha ki kell emelni egyetlen pontot… no, akkor bajban vagyok, mert a Szentháromság tér az egyik, és a palota terasza a halászó gyerekkel. Ha komolykodni akarunk, akkor a budavári Nagyboldogasszony-templom az ő „rendes” neve, de nekem megteszi az is, amit mindenki használ, ismer: Mátyás templom. Igazi ékessége a fővárosnak, az országnak. Zsolnay cserepei talán a legékesebbek.
A tér névadója az a barokk szobor, amelyet 1713-ban emeltek a pestisjárvány után. Előtte gyakran fotózkodnak házasulandók, turisták.
A háttérben a belügyminisztérium épülete látható
A terasz
és a halászó gyermekek szobra.
Nincs itt semmi látnivaló, tessék tovább menni!
Gyakran szembejön velem az a nyafogás, hogy nincs itt semmi, ebben az országban, és mennyivel szebb, mennyivel jobb és így tovább. Ami igaz, az igaz, nincs 8000 méteres hegyünk, kék lagúnánk, és még nagyon sok dolog nincs. Talán az is igaz, hogy nem nagyon tudunk nagyon olyan csodát felmutatni, ami máshol ne lenne.
Még azt is elfogadom, hogy nekünk, akik itt élünk Pesten, mindennapos ez a környezet, kicsi unjuk is. A lepusztult részeket is ismerjük, és egyes részek olyan lakóit, amit és akiket jobb elkerülni. De nem az egész főváros ilyen.
Megfordulnak itt pénzes turisták is bőven. Jó, nem a felső tízezer (bár azok is), de nálunk tehetősebbek, világlátottabbak. Mégis sikongatnak a japánok, amikor megy át a busz a Duna felett. És nem a félelemtől, hanem attól az orgazmus közeli állapottól, ami a kivilágított várpalota, az országház, a lámpák fényében ragyogó vált ki belőlük.
