A Népliget sarkánál dolgozom, és reggelente gyakran az Örs vezér tere érintésével érkezem a munkahelyemre. Az utcafotózás nem az én műfajom, de miért ne próbáljam ki magamat? Megszámlálhatatlanul sok fényképész vitte ezt mesteri szintre, emelte művészetté. De nekik is sok idő, rengeteg kattintás kell, hogy megszülessen a nagy pillanat. Nos, én csak lelkes-lelketlen kontár vagyok, de nézzük, mi jött össze egy hirtelen ötlettől vezérelt fotós akcióm során.
Ezen a reggelen nem volt különösebb elképzelésem, nem készültem fel igazán, csupán arra ügyeltem, fel legyen töltve az akkumulátor. Kezdőként is jól tudom, hogy a szenzációs képhez a tapasztalaton, tudáson kívül szerencse is kell. Miután ez most nem jött el, vagy nem vettem észre. Nem így a budai várban, ahol Jamie olasz étterménél sikerült elkapnom egy menyasszonyt, vőlegényt amint éppen a közeli Mátyás-templom felé igyekeznek.
A metróhoz úgy mint hangyasereg áramlanak az emberek ilyenkor. Sokan a gödöllői HÉV-vel érkeznek, mások buszokkal, villamossal. Régen itt csak egy egyszerű kereszteződés volt, a hév végállomása a Keleti Pályaudvar déli oldalánál volt. Mivel az egykori vágányok helye még megvan, ezért ilyen széles itt a Kerepesi út.
A reggeli rohanásban is van aki megpihen, szusszan egyet. Csendes környék, jó a levegő, csicseregnek a mobiltelefonok. Van még ilyenkor is, aki ráér. Nagy kérdés: jegyet vegyek, vagy kürtős kalácsot?
Ne tévesszen meg a kép! Ő nem késében van, nem siet sehová, csak sportol. A Népligetben talán csak éjjel nem látni futókat.
