A borítóképen a most a Szentendrei Skanzenben szolgáló BCmot 422 pályaszámú motorkocsi látható. Tavasszal jártam kint, de a fele terület kimaradt, ősszel majd újra megyek fotózni.
De miért érdekes a BCmot 422 pályaszámú motorkocsi számomra.
Semennyire. De amikor még kicsi voltam, nagyon szerettem vonatozni. BCmot 422 pályaszámú motorkocsihoz soha nem volt szerencsém annak idején, de a vasút iránti vonzódásom a mai napig megmaradt. A világ halad előre, és persze én is, de pl. nekem a Flirt, Kiss csak „villamos”.
A vonat legyen füstös, mint a Volt egyszer egy vadnyugat nyitó képsoraiban. És mondja azt, hogy si-hu-si-hu, füttyentsen jó nagyokat.
A mozdony füstje bizony megcsapott, de nem álltam be vasutasnak. Viszont szerettem kidugni a buksimat az eblakon, hogy jó szurtos legyen a képem, és füst szagú a bőröm, ruhám.
Emlékszem még az átkosban a szüleimmel Sopronba mentünk nyaralni. Fülkés kocsi volt, ajtó behúzva. Nyeee, szétrántja egy civil fickó úgy kb. Tata környékén. Szóval még jó messze a határtól, és még a győri átszállás előtt.
– Kérem a személyi igazolványokat!
Köszönni elfelejtett, és nem is igazolta magát. Hacsak a hóna alatt szorongatott autós táska nem volt az. Egyik felnőtt sem tiltakozott, hogy kicsoda magam, milyen jogon stb. Tudtok, hogy az elvtárs fel van készülve erre, és ha morcos lesz, oda az utazás.
Vonattal voltunk az NDK-ban is, Szász-Svájci utazás, valamelyik utazási irodával. Talán ez volt az első vonatos utazásom külhonba. Így újdonság volt nekem a mozdonycsere, személyzetcsere, minden. Vacsorát is kaptunk, ami finom volt. De olyan hosszú ideig zötykölődtünk, hogy azt mondtam: Inkább zuhanjon le a repülő, de vonat kizárva. Mondanom sem kell, azóta sem repültem. Ja de. Öt perc volt, helikopterrel.
Másfél évtizeden át gyalogtúráztam. Általában vonattal utaztunk vidéki helyekre. Néha bosszantó, máskor vicces élményekkel. Emlékeszem egy alkalomra, amikor kétszeri átszállással mentünk Sopronba. Végig-végig 2. osztályú személyvonaton. Az első fülkés volt, állítható fejtámlával, jó szellőzéssel. Szép tisztaság volt még a vécében is. A következő az átlagos, termes kocsi. Itt-ott felszaggatott bőr az üléseken, alumínium polcok, amelyekből a keresztrudak fele hiányzott, az összes égő kilopva. Tisztaság… azt inkább hagyjuk. A harmadik a „kis piros” maga egy picit jobb volt, de a pálya! A vidámpark hullámvasútja ahhoz képes sakktábla simaságú.
Egy vicces, de ott akkor mégis nagyon bosszantó esetre is emlékszem Csehszlovákiából. A Hungária expresszel mentünk ki, és még aznap ugyanazzal vissza. Akkor még nem volt a kommunikáció olyan, mint manapság. A hazautazáshoz a helyjegyet nem lehetett előre megvenni, de még kint sem, csak az indulás előtt egy órával.
Toporgunk magyarok a pénztár előtt, amire ki volt írva a vonatunk. De az zárva. Múlik az idő, a feszültség nő. Negyven perc van indulásig. Látjuk, beül a pénztáros hölgy, de nem nyit ki. Már kezdünk morogni. Húsz perc az indulásig, még semmi. Kopogtatunk, reklamálunk. Úgy írom ide, ahogyan az emlékeimben megmaradt, nyelvtanilag biztosan hibás:
– Na eszpresszom hungárijú jeden hodinú meszkát.
Igen, igen, tódítjuk, hogy a Hungáriára kellene a jegy. De nem nyit.
Egy arra járó ember észlelve a zavarunkat, megkérdezi, mi baj van, tud-e segíteni. Akkor már 2-3 perc volt az indulásig. Megkérdezte a nőt szlovákul, és lefordította:
– A Hungária Expressz egy órát késik (ezért nem nyithatott, mert nem jelentették még le a kiadott helyjegyeket.
Erre megnyugodtunk, de a nő az életével játszott. Pár perccel később ugyanis arra csoszogott egy öreg vasutas. A pénztárablak kivágódik, és
– Pistá bá! Hozzon má’ egy kávét!
De mi van a BCmot 422 pályaszámú motorkocsival?
Nyugi, majd sort kerítek arra is!
Biztosan van, aki szerint beteges felnőttként vonatos játékkal tölteni az időt, ami még csak nem is akciódús. Nem kell lelőni senkit. Hát én pár évet eltöltöttem a Microsoft Trail Simulatorral. Családom nincs, csak magamnak okoztam kárt, ha ezt annak lehet nevezni. A játék grafikus motorja a megjelenése pillanatában elavult volt, döcögött rendesen. A feladat csak annyi volt, hogy közlekedni kellett a vonattal, pár egyszerű feladatott teljesíteni. Dög unalom lenne, de találkoztam olyan masinisztákkal, akik szolgálat után lenyomtak még egy teljes műszakot a játékban. De pici-puhának az a zseniális ötlete volt, hogy nem csak a hat pálya egyikén vonatozhattál, hanem építeni is lehet. És volt egy lelkes magyar csapat, akik készítettek mindenféle gördülőállományt, magyar jelzőket, magyar vasúti és egyéb épületeket. Nos, ezeket használva álltam neki saját pályának. Soha nem készültek el teljesen, de jó elfoglaltságnak tűnt akkoriban.
Rengeteg időt eltöltöttem vele. Akkoriban mentálisan nem voltam rendben hosszú ideig, ezzel egy kicsit el tudtam hessegetni a rossz gondolatokat. Később jött ki egy korszerűbb változat, de az már nem fogott meg.
A 80-as vonal mentén lakom. Pár éve itt a teljes pályacsere volt, nem csak megkapirgálták kissé a sínt. És bár nosztalgikusan gondolok a „régi szép időkre”, azért örülök ezeknek, a Flirt sem olyan rossz.
Most, hogy ilyen öreg vagyok, ingyen utazhatom, ebben az évben is elrándultam Pécsre, Szegedre. IC-vel persze, és Prémium fülkében. Be kell vallanom, ez is van olyan jó, mint a hatvanas évek füstös vonatai.
Picit vissza a múltba. A Városligetben volt a Közlekedési Most éppen semmi nincs. Többször megfordultam benne. Nem csak terepasztal volt, de mozdonyok, vasúti kocsik is álltak benne. Az egyikben volt egy hálófülke. Benne lefekvéshez készülődő ifjú hölgy. Fordos térdbugyogó, rövid ingecske. És kedves arcát hosszú haj koronázta. Gondosan fésülgette. Hát én „őt” mindig meglátogattam. Azt hiszem, egy kicsit szerelmes is voltam belé. Merre járhat mostanában? Mi lett vele?
No, akkor a BCmot 422 pályaszámú motorkocsiról
Nem mai gyerek, 1930-ban készült ez a motorkocsi. Nevében a B és C betű a 2. és 3. osztályt jelöli, a mot a motorkocsi rövidítése. Gondolhatod, a közel száz év alatt mennyi mindenen keresztül ment ez a Ganz-Jendrassik-féle vasúti jármű.
Szolgált a Dél-Alföldön, a Nyugat-Dunántúlon, de Alsó-Ausztriában is. A skanzenbéli pályafutása 2009 tavaszán kezdődött.
Többet vártál tőlem? Hát, ez van. Nem vagyok egy vasúttörténész.