Egy nagyobb projektbe kezdtem szeptember hónapban. Végig akarom járni a négyes-hatos villamos vonalát a gépemmel. Szerintem a 2-es járat mellett ez a másik meghatározó vili a városban. Ez úgy pesti, hogy mindkét vége Budán van. Illetve hogy is? Mindhárom vége.
Igen hiszen délen egy rövid szakaszon különválik a két vonal. A 4-es Újbuda-Központot veszi célba, míg a 6-os a csak egy ugrásnyira lévő Móricz Zsigmond körtérig megy.
A Száll Kálmán tér és a Petőfi híd között semmi eltérés sincs.
Újbuda-központ végállomás
Innen indul, vagy ide érkezik a négyes. Nézőpont kérdése. Mint már oly sokszor, most is tudatlanságomról teszek tanúbizonyságot. Újbuda-központ? Mi ez? Van ilyen városrész? Metró- és buszmegálló igen, de ezen túl? Na mindegy a 4-es villamos fontos pontja. Október huszonharmadika utca, volt Schönherz Zoltán út. Fehérvári út, Bocskai út.
Elmélyedhetnék a történetében, de hát ez – ha nem is tipikus – blog végül is, nem lexikon.
Újbuda Központ végállomás közelében
A Magyar Advent Temploma
Magyar Advent Temploma (Kelenföldi református templom) műemlékvédelem alatt áll. Most épp valami felújítás folyik talán, mert állványok láthatók a két oldalánál. Pont szemben található a vásárcsarnokkal. Gondolom, nem látogatható, mert vaskerítés zárja el. Hogy miséznek-e, nem jártam utána, és a rácson sem látok sehol kapufélét.
Egy ideig hezitáltam, lefotózzam-e ezt az urat. Végül megtettem. Nem tudom pontosan hova soroljam. Kolduló emberekkel már régen nem találkoztam, de lecsúszottakkal bőven. Vagy nem is lecsúsztak, hanem soha nem volt semmijük. büdösek, zajosak, sebekkel teli a testük. Nem csinálnak semmit, csak olcsó bort isznak, csikkekből próbálnak kinyerni némi nikotint. De ő kilóg a sorból. Percekig figyeltem (Jó, nem illik, értem én). Úgy tűnt, a világból maga körül semmit nem érzékel. Nem hinném, hogy kábítószer miatt. De ki tudja? Egyetlen elfoglaltsága a ruházata gondos tisztogatása. Nem finom és elegáns, de amúgy hibátlan, tiszta. Talán a gondjait próbálta így lesöprögetni magáról?
A templomot Medgyaszay István tervei alapján vasbetonból építették, amit terméskővel borítottak. Mind külső megjelenése, mint belső tere népies szecessziós. Mindkét oldalán egy-egy bérház áll, melyek ugyanazt a stílusjegyet hordozzák magukon.
A Fehérvári úti vásárcsarnok
Bár nincsenek emlékeim a helyről, de nyilván itt is hagyományos piac lehetett, bódékkal, asztalokkal, kofákkal. A Skála nyitásánál ott voltam, és azt hiszem, a vásárcsarnok is állt már akkor. Mérget nem mernék rá venni. Azt tudom, hogy az épület állati ronda volt. Csupa beton, és az emeletek felfelé kisebbek lettek. Teraszos, írják egy helyen. Szerintem soha nem vásároltam itt. Később átépítettek. A mostani külső nem emlékeztet a régi csarnokra, bár állítólag a régi szerkezetet megtartották. Néhány fotó erejéig körbejártam, de most sem vettem semmit.
Allee kívül és belül
Ott voltam én is, amikor 76 áprilisában megnyitották a Skála Budapest Nagyáruházat. Sokan tolongtunk a kapunyitásra várva. Persze, csak a nagyfejűek után mehettünk be. Szokatlan volt egy ilyen üzlet itt keleten, de még tíz évvel később is. Aztán sok más helyen is lett Skála. Aztán ahogy az ország nyitott, ezek úgy zártak.
Ma Allee van, meg hasonlók. A Skálából hírmondó sem maradt. Megnéztem belül, megnéztem kívül. Modern, szép, hangulatos. Mellette a park is. Csak én vagyok már öreg hozzá.
Budapesten több, főleg korábban épült bevásárlóközpont olyan „kocka”. Egyenes vonalak határolnak mindent. Annak is megvan a maga praktikuma, nyilván. Nekem jobban tetszenek az itt is fellelhető ívek. A West End is ezért tetszik, bár az nekem kicsit túl nagy. Az Allee emberibb léptékű, bár ez sem kicsi.
A Vásárcsarnok mögötti tér kellemes pihenőhely, hasonlóan a két nagy épület között húzódó Kőrösy József utcához. Árnyas fák, kényelmes padok sorakoznak itt, de alkalmi ülőhelyeket is talál magának az ember. Csak fantázia kérdése. Lehet olvasni eBook-ot és paperBook-ot is.
Október huszonharmadika utca
Néha elbizonytalanodom, hogy a modern technika, és az ebből eredő lehetőségek inkább áldás-e, mint átok. Az ételfutár szolgálatok is ilyenek. Az internet, a szinte minden zsebben ott lapuló okos és nagyon okos telefonok lehetővé teszik, hogy akár rohanó életvitelünk, akár kényelmünk okán, vagy mert nehezünkre esik a mozgás percek alatt készételt rendelhetünk magunknak. Szóval ez jó, csak egy kicsit ez is eltávolít minket egymástól. A közeli kifőzdék, olcsó, egyszerű ételt kínáló vendéglők hangulata vagy az egy mindig rohanó futárral való kommunikáció nagyon nem egy síkon van. Azt hallom, olvasom, hogy lassan kiszorulnak a magyarok, és sok olyan ázsiai bukkan fel ezen a területen, aki angolt sem nagyon beszélik, magyarul szinte semmit. Nem vagyok idegenellenes, de kell az nekünk?
Olajkút
SZB-kút. Tudod, mi az? Boldogult ifjúságomban többnyire így emlegettük ezeket az olajkutakat. Ez a berendezés nem a lelőhelyek felkutatására való, hanem a már létező helyen a felszínre hozatalát végzi. Egy szivattyúszerűség, és a felső karja ide-oda billeg. Bólogat. Pont úgy, mint a szakszervezeti bizalmi.
Napjainkban nem tudom, hogy léteznek-e egyáltalán (valószínűleg igen), és ha vannak, mennyire lehet rájuk támaszkodni. A feladatuk eredetileg az lenne, hogy védjék a dolgozó érdekeit a munkáltatóval szemben. Az egyes alkalmazottakat és a kollektívát egyben is. A szocializmusnak csúfolt valamiben ők szinte kivétel nélkül csak helyeseltek a főnököknek, bólogattak.
Volt egy érdekes pletyka. A román határ közelében kezdtek kimerülni a kutak. Végeztek egy próbafúrást. Románia alá. Azok kiszagolták, és lenyomtak vizet. A magyar „szakemberek” meg elfecsegték. Lett belőle egy kis hejehuja. Hogy mennyi igaz belőle, nem tudom.
Irány a Móricz Zsigmond körtér
Karinthy Frigyes szobor
Szerintem ennyi most elég a 4-es járat déli szakaszáról, menjünk át a 6-os vonalra. A hídtól a végállomásig tartó részen kevesebb a modern betonépület, a hatalmas méretek. Több a századelős bérház, néhány kiülős szórakozóhely is akad itt, és sok árnyat adó fal.
Miközben visszafelé ballagunk a Petőfi híd felé, álljunk meg egy pillanatra Karinthy Frigyes emlékszobránál. A róla elnevezett út elején található. Őt magát aligha kell bemutatni bárkinek is. Paulikovics Iván alkotása, és érteni is vélem az üzenetét, de nem tetszik. Le is hagytam a képről azt a részt, amelyen egy oszlop tetején melltől felfelé látható az író.
Ritkán járok errefelé, ezért csak futó benyomásaim lehetnek. Bár itt is nagy az autós forgalom, villamos is csilingel (lármázik), mégis egy picit emberibb léptékű. Az épületek között van modern is, meg nem annyira nagyon régi a százévesek között, de nem betonkockák. És sok a zöld.
Következik a ferencvárosi szakasz