Az Üllői utat elhagyva folytassuk utunkat a József körút házai között a Blaha Lujza térig. A Corvin-negyed tragikus helyszíne volt az 56-os forradalomnak, ma mozi mögött egy nagy bevásárlóközpont terpeszkedik. Néhány képet készítettem benne, de aztán sikerült a „rossz” végén kijönnöm, és jó messzire el is távolodtam a körúttól. Mára konszolidálódott a Rákóczi tér és környéke, de nagyon rossz hírű hely volt. Az 1800-as években is már bordélyokról volt hírhedett, zsebmetszők, stricik, markecolók tanyája. A Blaha Lujza tér is mostanra megszépült, rendbe hozták a Corvin áruházat is. A következő szakasz már Erzsébetváros lesz, de ne feledkezz megnézni a járat első szakaszáról szóló bejegyzésemet
Az aluljáró
Egy időben egyre-másra ásták ki az aluljárókat, meg felüljárókat húztak az utak fölé. Előbbiek az első metróvonal (A kisföldalatti nem metró, akárki akármit mond!), megjelenéséhez köthetők, ami valahol érthető is. Meg jaj és júj, de nagy lett a forgalom, és hogy lemászni biztonságosabb, meg nem lassítja az autókat az ostoba gyalogosok sokasága. Hogy van köztük nehezen mozgó, babakocsis anyuka-apuka, kerekesszékes, az nem érdekes. Oldják meg maguk. Mostanában meg egynémelyüket betömik, vagy gyalogos átkelőhelyeket is kialakítanak.
Kedves munkába siető! Ha már arra jársz, shoppingolj is egy kicsit! Újságárus, trafikos, butikos is kell lentre. Mára szerencsére eltűntek az olyan mozgóárusok, akiknél zárjegy nélküli cigit, lopott virágot, sőt még egyebeket (combok, mellek stb.) lehetett vásárolni. Igen, mozgó árusok voltak. Minél közelebb jöttek a zsaruk, ők annál jobban futottak.
Fornetti az kell. És az ízek orgiájával kell sem kell sokat bíbelődni. Még megzavarja a vásárlót. Egyféle is elég (vélemény!)
A Corvin negyed és a kis eltévedés
A Corvin mozit 1922-ben nyitotta meg Bauer Emil, a névválasztás hazafias jelkép volt. Története nem volt egyszerű, a háborúban is súlyosan sérült. Legemlékezetesebb, hogy egyfajta főszerepet töltött be a helyszín az ´56-ban. Ennek emlékét az előtte álló pesti srác szobor is őrzi (Győrfi Lajos alkotása, 1996. október 23.)
A pláza és ami mögötte van
Írhatnék kisregényt hozzá, de megkíméllek tőle. Én nem tartom ide illőnek, beszorítva a régi társasházak közé. Lehetséges, nem bontottak hozzá hasznos és szép épületeket. Lehet, nem volt itt semmi, és kell ide egy nagy pénzköltési lehetőség.
Nem készült fotó a kőhullámról, Bud Spencer szobráról, a Dumaszínházról és még több más dologról sem.
…és az a bizonyos eltévedés
Einstand – ismerős a szó? A német szó sajátos, pesti jelentést és jelentőséget kapott a Pál utcai fiúk regény alapján. Ebben van egy jelenet, amelyben a vörös ingesek egyike elveszi a gyerekek golyóit, pusztán az erőfölénye alapján.
Szanyi Péter 2007-ben felállított szobra, ezt a jelenetet idézi.
Amikor kijöttem a plázából, azonnal észrevettem, hogy hoppá, hol a mozi. Ám tetszett a sétány, nem fordultam azonnal a körút felé, de végül elveszítettem a tájékozódó képességemet. A Szigony utcánál jártam már, ott kezdtem keresni az utat, és találkoztam ezzel a szoborcsoporttal. Szegény gyerek lába lemaradt, tudom. De most már így marad a kép.
Újra a körúton
A Stex
Nem vagyok nagy kocsmázó, és éttermekben sem sűrűn fordulok meg. A Stexben talán egyszer vagy kétszer ha jártam, kisebb társasággal. Egyszer kollégákkal fizetésnap estéjén, másik alkalom pedig Pista barátommal volt, a kocsma részén.
Két-három órára nyúltak ezek az alkalmak, ha nem többre. A lerészegedés egyáltalán nem volt cél. Jót dumáltunk, röhögtünk nagyokat. Néhány évig mondhatni állandó esemény volt fizetésnap estéjén összejönni pl. a Kulacs étteremben, Trófeában, Lucullusban stb. Szép emlékek.
Szerintem hozzám hasonlóan gondolják úgy, hogy a pénzről kapta a nevét a hely. Az igazság az, hogy Stex Alfréd volt az alapító, akik 1906-ben született Pozsonyban
Kiscsibész tér – hová lett a patron
Évtizedeken át, de talán még napjainkban az egyik legnépszerűbb nyári hűsítő volt a fröccs. Készült ócska, semmire sem jó lőréből, de igazán kiváló minőségű borból is. Bár vannak akik azt vallják, hogy aki vizezi a bort, az gyilkol is. Mondjuk egy 600 Ft/deci kategóriájúból én sem vágynék fröccsere, akkor sem, ha lazán ki tudnám fizetni, és azt sem bánom, ha sznobnak gondolnak emiatt. Nem vagyok értője a boroknak, na! Annyi bizonyos, hogy csak szóda jó hozzá. Ásványvíz nem.
Rákosligeten, ahol gyerekeskedtem lovaskocsival hordták a szódás palackokat. Arra is emlékszem, Sanyinak hívták a lovat.
De változott a világ, kezdtek elterjedni a szódás szifonok, és nem kellett várni az újabb fuvarra, bajlódni a cserével. Csak be kellett csavarni a szifonba a patront, jól összerázni, és kész. A nagy fröccsözők szerint nem olyan, mint amit a szódás készített. Kevesebb benne a lyuk, az is gyorsan fogy. Meg az a fránya szifon mindig nálad ürül ki, és reménykedsz, hogy valaki készít újat.
A József körúton volt egy szaküzlet, ahol ilyen patronokat lehetett kapni, persze szinte mindegyik élelmiszerboltban is volt. A Szénsavtermelő Vállalatnak két ilyen szaküzlete is volt Pesten, amiből Liss lett egy idő után, most meg már az sem. Patront talál még kapni, de nem váltják vissza. Elmúlt felette az idő.
A képen Kiscsibész, Kakastolvaj, csirketolvaj néven is ismert szobor látható, Kiss György a szobrász, és 1927-ben lett felállítva. A gyerkőc már engedné a madarat, ha a kutya nem fogná őkelmét
A József körút egykor rossz hírű szakasza, azaz a Rákóczi tér
Pest egyik neuralgikus pontja volt évtizedeken át. A no go zóna még nem volt feltalálva, de valami olyasféle hely lehetett a környék, amit ma ezzel a jelzővel illetnénk. Mint ahogyan a bevezetőben is említettem, itt bizony kuplerájok voltak, de a lányokat meg lehetett találni a téren kívül a Bérkocsis utcában, és tulajdonképpen az egész környéken. A működésükhöz ún. bárca kellett. Ami egy igazolvány, hogy az illető hivatásos. Eredetileg nem fűződött hozzá negatív tartalom. Rendszeresen orvosi vizsgálaton is át kellett esniük, ami nem nagyon óvta meg sem őket, sem az „ügyfeleket”, hogy sokszor halálos kórt ne kapjanak.
A háború után bezártak ezek a házak, mert a szocialista rendszerrel nem fér össze. Egy nő csakis traktorista lehet, abból is élen járó. Az embereknek nem is volt neme. Hogyan lettek akkor a gyerekek? Nem, nem azt mondom, hogy rossz nőnek lenni jó. Csak szemforgatásnak tartom, hogy nálunk nincsenek feslett erkölcsű nők, és vágyaikat máshol kielégítő férfiak, így kupi sem kell.
Még a hetvenes években sem tudtam itt úgy végig menni, hogy száz méteren belül ne lettem volna szép szőke harcegem vagy százszor. Mondjuk ők a bableves kategóriából származtak. A „jobb nők” az akkori körülményekhez képest menő hotelekben kötötték az üzleteket, némi recepciós és taxis közrehatással.
Na de ez a múlt, ma már teljesen normális a hely. A vásárcsarnok a második volt Pesten. Lovas kocsival is be lehetett hajtani a főkapuján, segítve a rakodást. A két háború között annyira csökkent a forgalma, hogy felmerült a bezárásának a lehetősége, vagy uszodává alakítás is. Egyik sem történt meg. Viszont 1988-ban leégett, de újjá építették.
Ottjártamkor hét vége lévén ugyan be lehetett menni, de árusítás nem volt.
A 4-es metró
Sok vita övezte és övezi ennek a vonalnak a létét? Kell-e egyáltalán Budapestre metró? Így semmi értelme, hogy sehonnan nem visz sehova, és van felszíni alternatíva. Én ezekhez nem értek, de alighanem lehetne tovább vinni mindkét végén. Mindenesetre eléggé kihasznált most már.
A Rákóczi téren is van megállója, egyébként a Keleti pályaudvar az egyik, míg Kelenföld vasútállomás a másik vége.
József körút, Blaha Lujza tér
Megérkeztünk a József körút északi végéhez, a Rákóczi úthoz. A kupolás épületet szerintem senkinek nem kell bemutatni, az a híres „éjjel-nappali” közért. A korosztályom legalábbis ezen a néven ismeri. A jelző eredetileg a New York kávéházat illetné, hiszen egy anekdota szerint egy átmulatott hajnalon a népes társaság a tulajdonossal együtt a Dunához mentek, és a kulcsokat a Dunába dobták, hogy mostantól bármikor betévedhessen az aki éhes, szomjas, társaságra vágyik
1976-tól a 90-es évek közepéig az Athenaeum Nyomdában dolgoztam. Vagyis a Blaha közvetlen közelében. Akkoriban a tér egészen más képet mutatott, mint napjainkban. A Corvin Áruház egy alumínium doboz volt. Csúf, de nagyon. A tér egyáltalán nem volt kellemes hely, egy zajos közlekedési csomópont. Itt csak addig tartózkodtunk, amíg átszálltunk az egyik járműről a másikra. Bár voltak nem is kevesen, akik itt tanyáztak. Mondjuk úgy, hogy bérhölgyek és futtatók? No meg kárcóraárusok fent és lent. A metró bejárat előtt fonott kosarakat árusítottak hölgyek. Aki azóta nem járt itt, alig ismerne rá a térre.
A mai napig nem ült el teljesen az a vita, hogy mi volt a valós oka a Nemzeti Színház felrobbantásának. A legvalószínűtlenebb a hivatalos verzió: a metróépítés. Fájt a benne játszóknak (akik a legnagyobba közül valók voltak mind), a nézőknek, és biztos vagyok benne, hogy sok olyan honfitársamnak is, aki soha nem járt benne. 1973-ban egy emlékkövet állítottak a helyére, amit a tér felújításának részeként restauráltak, és visszakerült a helyére.
