Vagy Méri Kriszmász? Nem voltam, nem vagyok és már nem is leszek hívő. De hová tűntek azok a karácsonyok, amikor még a magamfajtának is meghittebb volt a karácsony? Bár megajándékoztuk egymást, voltak ünnepi fogások, de nem a szerzésről szólt. És főleg nem felesleges limlomok begyűjtéséről. Ma, ha egy gyereknek csak 200 ezer forintos telója van, azt szégyellnie kell. Vásár az van. A melegség legfeljebb a forralt borban. Miért?
Ezek kezdetben nem voltak mások, mint a legrosszabb értelemben vett falusi búcsúk (a kádári korra gondolok). Azaz bóvli és ízléstelenség sűrítve, meg utcai ételek italok háromszoros áron. Rengetegen vettek ilyenkor szemetet. Eldobható műanyag huszár (mármint használat előtt, helyett), csillogó lufi, amit a pálcika tart, kínai igényességet alulmúló gyermekruhák.
A karácsonyi vásárok a gegszterváltás után jelentek meg. Lehet, volt előtte is? Pesten több központi helyszín is volt. Pl. a Vörösmarty téren, a bazilikánál, a sportcsarnokban, a Felvonulási téren stb.
Később aztán valami varázsütésre (vagy rendeletet hoztak rá?) ezek teljesen eltűntek, és szinte kizárólag kézműves terméket lehetett vásárolni. Sakk, csontfésű, szőrmesapka, kerámia edények, és sok más hasonló. Az utcai ételek minősége, összetétele ugyanaz, legfeljebb az ára lett magasabb.
Most a Szent István téren és a Vörösmarty téren nézem szét. A bazilikánál nagyon zsúfoltak a pavilonok. Korábban ez volt a Vörösmarty téren is, ott most eléggé levegős. Igaz, ez az első nap, lehet még változni fog?
Ami közös: a bóvli úgy látszik végleg eltűnt. Utcai ételeket sem lehet már kapni, helyette street food van. Ügye, mennyivel finomabb az? Hogy az ide látogató, minket csak felületesen ismerő idegenben megerősödjön a hit, hogy mi gulyásból és lángosból vagyunk, szinte nincs is más. Na jó, nem csak ez a kettő, de a nagyon színes magyar konyha elég szűk keresztmetszetét kapja csak. Egy mákos tészta még megzavarná a lelkét vagy egy jó kis töltött káposzta.
Állítólag barátiak az árak. Én barátinak a 600 forintos sima lángost nevezném, nem a 3000 forintosat. Egy kis adag pörkölt jó nagy buciban is egy napi átlagfizetésből nem jön ki.
Gondtalannak, jókedvűnek tűntek körülöttem a sürgő-forgó emberek. Ez minden korban fontos. Életben tart. Baráti társaságok, családok nézelődtek, kóstolgatták a már említett ételeinket (Néhány hütte feliratot láttam a Vörösmarty téren. Lehet, ott osztrák kaják voltak?). Szelfiztek is sokan, vagy a bazilikát fényképezték (Oda is sokan betértek, csodaszép hely, annyi bizonyos). Van aki a telefon kamerájával örökítette meg a látványt, de több száz eurós masina sem volt ritka.